Én nagyon szeretném szeretni Budapestet, de a város nem hagyja. Most nem arról beszélek, hogy kötődöm-e hozzá, mert naná, itt élek, ide születtem, ezer dolog köt ide. De ettől még Budapest nem egy élő, nem egy pulzáló, nem egy kreatív város.

Szerintem tavasszal, vagy nyáron van olyan időszak amikor jó itt, máskülönben egy koszos, elhanyagolt, komor, szürke élettér.

Nem vagyok tisztaságmániás, de zavar, hogy itt jut egy négyzetcentire a legtöbb csikk, rágó és kutyaszar. Nem vagyok partyanimal, de ostobaságnak, átgondolatlanságnak tartom, hogy a város egyik legnyüzsgőbb részére, a Terézvárosra egy tucat hülye éppen most mondta ki a halálos ítéletet, azaz, hogy kussoljon mindenki este tíz után. A várost a benne lakók alakítják, de ebben a városban nem hagyják, hogy alakulhasson.

Nem vagyok építész, úgyhogy csak laikusként mondom: itt van például ez az úgynevezett belvárosunk. Gyönyörű házak lehetnének, helyettük omlik a vakolat. Teli van, mondjuk a Madách tér árkádokkal, gyönyörű lenne elképzelni, hogy alatta nőnek hatalmas fák, ültetnének leandereket, befüvesítenék az egészet, teli lenne teraszokkal, kávézókkal. Helyette egy összefüggő massza csak, egy betonplacc, amin az egyedüli színes folt a barna kutyaszar és a kocsirengeteg. Tök jó ötlet, hogy hétvégére lezárják a Lánchidat, és lehet sétálni rajta, de ezen is hőzöng a többség, mondván úgysem lehet közlekedni. Amúgy meg tényleg nem.

Összefügg persze minden mindennel, én speciel a biciklire voksolnék, ha nem lenne már az is művészet, hogy ebben a városban egy egyszerű „takarodj már innen, te buzi bicajos!”-sal úszhatnánk meg, ha átmennénk az úton. És ez tényleg a jobbik eset, az a minimum, hogy az Andrássy úton a kocsisok a bicikli úton parkolnak, nincsen itt kultúrája ennek, a kerékpárútról meg már ne is beszéljünk. Amúgy úgy hallottam, hogy a bringások most már nem is akarják, hogy legyen bicikliút, mert ami lehetett volna, azt is elbaltázták.

De itt van ez a Berlin. Egy szutyok, szürke kelet-német városból olyan szuper helyet építettek, hogy ihaj. Itt miért nem jut eszébe senkinek, hogy az otromba panelházakat, mondjuk lilára vagy sárgára fessék? Miért nem jut eszébe senkinek, hogy a metróban az legyen kiírva, mikor jön a következő szerelvény, és ne az, hogy mikor ment el az előző?

Berlinben a szó szerinti, és elvontabb értelmében is nagyobb tér és nagyobb szabadság van. Egyrészt nem akarnak minden egyes parkot és közteret beplázázni, másrészt virágzik a gerillakertészet, a dizájnerek megtalálták maguknak Prenzlauerberget, ami egyre vonzza be a városba a kreativitást. Azt hiszem az az egyik legnagyobb különbség, hogy Berlinben támogatják az ötleteket, itthon meg, bár nem hiszem, hogy kevesebb lenne, nem, csak alulról jövő kezdeményezésként terebélyesedhet el.

(Csak egy sima házfal Berlinben, semmi egyéb)

Egyébként ősztől állítólag beindul itthon is egyfajta párbeszéd arról, miként lehetne kreatívabb város Budapest, miként lehetne a városi közösségi életet jobbá tenni. A program részei lesznek olyan beszélgetések, amik a közterekről, a művészeti és társadalmi eseményekről, a kreatív iparágak városfejlesztéshez való hozzájárulásáról és a kulturális szabályozás szerepéről szólnak. Bővebben itt.